Igyekszem kihasználni, amíg tart a medvehagyma szezon: tapasztalataim azt mutatják, hogy az aprított és lefagyasztott medvehagyma még rövid állás után is jelentősen veszít íz értékéből. Amikor csak lehet, friss változatban fogyasztjuk, szendvicsbe, salátába, stb., ha pedig főzés közben alkalmazom, arra törekszem – amennyiben a recept engedi -, hogy ne hőkezeljem túl sokáig, mert akkor elillannak értékes tápanyagai. Ennél a rizottónál jól működik, hogy a készre főzött, már nem túl forró fogáshoz keverem az aprított medvehagymát. Extra ízt ad hozzá a kevés pirított, jó minőségű szalonna és egy kis reszelt, félkemény sajt.
Hozzávalók:
- 500 g rizottó rizs (Arborio)
- 2 l alaplé
- kevés só
- 1 ek. étolaj
- 1 nagy csokor medvehagyma (frissen felaprítva)
- 15-20 dkg kolozsvári szalonna (kockázva, zsírjára sütve)
- tálaláshoz: 20-30 dkg félkemény sajt (reszelve)
Elkészítés:
- 1 ek. étolajon megfuttatjuk a rizst (fehéredésig).
- Merőkanalanként mindig csak annyi alaplevet adunk hozzá, amennyit felvesz, amennyit elfő.
- Kevés sóval ízesítjük.
- Addig adagoljuk az alaplevet, amíg az el nem fogy és a rizs puhára nem fő.
- Amikor puhára főtt, hozzákeverjük a felkockázott és zsírjára sütött szalonnát.
- Végezetül – amikor a rizottó langyosra hűlt – hozzákeverjük a nagy csokor aprított medvehagymát.
- Reszelt sajttal megszórva tálaljuk.
Ezekből a mennyiségekből egy nagyobb adag rizottó készíthető. Egy olasz mondás szerint a vendég várjon a rizottóra, ne a rizottó a vendégre – ugyanis a sok állás nem tesz jót a rizottó állagának, én azonban mégis nagyobb adagot készítettem, mert viszonylag ritkán fogok hozzá rizottófőzéshez.
Ha 2 főre szánjuk a mennyiségeket, nyugodtan felezzük meg a receptben megadott hozzávalók mennyiségét.
