Helló!

Hogy ki vagyok? Valaki, aki imád főzni, akit eszelősen érdekel a gasztronómia. Los Angelesben élek, francia felmenőkkel rendelkezem, van egy bolond, nagy kutyám, akit Jack-nek hívnak, ja és imádom a Bellini koktélt… blablabla… Mindez az ég világon senkit nem érdekel – és vajmi köze van a valósághoz… 🙂 

Ez az oldal egy gyökeres átalakítás után azért újult meg, hogy ötleteket mutassak, hogyan lehet egészségesebben, több odafigyeléssel, tudatosabban étkezni, és szeretném megmutatni, hogy az „egyenízű” felvágottakon túl is van élet – sőt, azon túl van csak igazán! „Hitvallásként” álljon itt néhány idézet, amivel tökéletesen azonosulni tudok:

 

 

„Remélhetőleg szereted azokat az embereket, akikre főzöl, mert a legnagyszerűbb és legemlékezetesebb étkek legalább annyira szólnak arról, hogy kikkel fogyasztottad el, mint arról, hogy mit fogyasztottál. De a főzés és a hozzávalók iránt érzett szereteted is elég. (…) Kell, hogy szeress főzni, még akkor is, ha nem is ismered vagy kedveled a vendégeid. Élvezned kell a tényt, hogy másokat etetsz, hogy örömet okozol nekik és a tőled telhető legjobbat nyújtod.

Végső soron tisztelned kell az alapanyagaidat, akármilyen alacsonyrendű hozzávalóról legyen szó. Mint ahogy tisztelned kell a vendégeidet (…) Mert, végső soron, önmagadnak főzöl.”

(Anthony Bourdain – New York city 2004, Francia bisztrókonyha)

„Perzsául tízmillió ember tud a világon” – mondatja Krúdy Gyula egyik alakjával. De vajon tud-e tízmillió ember úgy enni, ahogy a természet rendje megköveteli? Az embereket enni kell megtanítani. Minden évszakban, sőt minden hónapban azt egyék az emberek, ami a világkalendárium szerint a legegészségesebb!” 

(Hajdu Győző ajánlója Kövi Pál: Erdélyi lakoma című könyvéhez) 

„Mindig szerettem a „jó ételeket”, de a kifejezés jelentése sokat változott bennem. Ma is fontos eleme az élvezet, amely a léleknek is kedvez, de olyasvalami, ami jó a saját, a családom és környezetem egészsége szempontjából. 

Folyamatosan igyekszem tanulni, mit jelent igazán a helyes étkezés, és ezáltal az evési és ivási szokásaim is változtak az évtizedek során. Kanyargós volt az út, de mára eljutottam oda, hogy biztos lehetek benne: értelmes döntéseket hozok a táplálékomról…”

(Hugh-Fearnley Whittingstall: Jobbat enni, jobban élni)