ételsztorik

Ecet – néhány szó a savanyításról

Régészeti leletekből, történészek munkáiból tudjuk, hogy az emberiség több ezer éve alkalmazza az ecetet az ételek ízesítésre, az élelmiszerek tartósítására. Azokban a kultúrákban fedezték fel elsőként, amelyekben ismerték a sör- és borkészítés alapvető folyamatait: megfigyelték, hogy bizonyos hőmérsékleten a levegővel hosszabb ideig érintkező bor megsavanyodik, „megecetesedik”. (Savanyú bor franciául: vin aigre.)

Az ecetet az ókorban (görögök, rómaiak) frissítő italként is fogyasztották víz és méz hozzáadásával, a szervezet általános roborálására, az emésztés megkönnyítésére, de alkalmazták sebek, sérülések fertőtlenítésére is.
 
Az ecet előállításának módszerei a középkorban finomodtak, minden készítőnek megvolt a maga titkos receptje. A legértékesebb, legnemesebb ecetfélék borból, a közönségesebbek gyümölcsből (pl. almából) készültek.
 
A bor erjedésének, az ecet kialakulásának biológiai mechanizmusaival Pasteur és Lavoisier is foglalkozott: rámutattak arra, hogy bármely alkoholtartalmú folyadék ecetté alakulhat az alkohol oxidációja, az etil-alkohol ecetsavvá történő átalakulása következtében.
 
Az ecetsavat nemcsak az élelmiszeripar használja, hanem a gyógyszeripar, vegyipar, textilipar, stb., ezért nagy mennyiségben történő előállítása elengedhetetlen.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük