Nemzetek fánkjai

Nemzetek fánkjai

A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangi időszak elmaradhatatlan eleme a fánk, amit számos nemzet konyhájában megtalálunk.

Hazánkban a 19. században terjedt el, de története a régmúltba nyúlik vissza a források szerint: II. Ramszesz egyiptomi fáraó síremlékén két rabszolga látható, amint egyfajta „fritőzben” csiga alakú süteményeket készít. Legendák szerint nálunk már Mátyás király idejében is létezett feleségének, Beatrixnak köszönhetően, aki vélhetően az itáliai karneválokról hozta magával e finomság receptjét.

A weben kutakodva több helyen is fellelhetjük Krapfen osztrák pék özvegyének históriáját, mely szerint egy alkalommal, amikor a kenyér nem sült ki időben, a dühös pékné kenyértészta golyókkal dobálta meg a türelmetlen vásárlókat, ám azok célt tévesztettek: a forró zsírral teli edényben landoltak és kis idő múltán aranysárga finomságokká sültek. (Ausztriában a fánk neve valóban Krapfen.)

A német fánk neve Berliner, amit sütés után porcukorba forgatnak és különféle lekvárokkal / krémekkel töltik meg. 

Német nyelvterületről származik a Bismarck, ami egy hosszúkás, pudinggal töltött, csokival bevont fánk. Nevét valószínűleg Otto von Bismarck kancellárról kapta.

A franciák beignet elnevezésű fánkjának elterjedését Marie Antoinette-nek tulajdonítják. Kelt tésztájú, szögletes formájú finomság, porcukorral megszórva tálalják. És ha már a franciáknál tartunk, említsük meg eclaire és chouquettes nevű fánkjaikat is. Mindkettő ún. égetett tésztából készül, csakúgy, mint nálunk a képviselőfánk. Az eclaire fánkot sütőben sütik, majd angolkrémmel töltik meg, neve franciául villámot jelent – talán ez utalás arra, hogy villámgyorsan elfogy…

A chouquettes is sütőben sül – ez egy apró, könnyű, golyó formájú fánkocska, amit aztán jégcukorral díszítenek.

Egy igazán franciás desszert a croquembouche: kicsi fánk golyók priamis formába halmozva, melyet végül égetett cukor szálakkal fognak körbe. Megjelenése nagyon impozáns, így esküvökre is gyakran készül, ekkor kreatív díszítő elemekkel teszik még hatásosabbá.

A taljánoknál ismeretes a velencei karneválok finomsága, a frittelle – ez is egy kelt tésztájú, olajban sütött kicsi fánk. A ciambelle Szicíliából indult hódító útjára: kelt tésztájú, kör alakú, melynek közepébe is lyukat szaggatnak. Szintén olajban sül, porcukorral szervírozzák és gyakran fogyasztják csokoládéval.

Ne hagyjuk ki a sorból a szintén égetett tésztából készülő profiterolt sem – ezt a gombóc alakú fánkot a leggyakrabban vanília- vagy csokikrémmel töltik és öntik le és egész évben állandó kínálatát képezik az olasz cukrászdáknak. Sós töltelékű változata is ismert.

A legkedveltebb, legnépszerűbb olasz fánk a bomboloni, amit ugyancsak kelt tésztából készítenek, kiszaggatnak és forró olajban sütnek, hasonlóképp, mint a mi hagyományos fánkunkat. Gyakran töltik krémekkel, főképp vaníliakrémmel, de üresen is szokás készíteni, fogyasztani.

A spanyolok fánkja a churros, ami szintén égetett tészta, különös ismertetője, hogy csillagcsöves habzsákból nyomják forró olajba az tésztamasszát. A fánkot elkészülte után fahéjas porcukorba forgatják és gyakran kínálnak hozzá olvasztott csokoládét.

A cseh fánk, a tarkedli kelt tésztából készül, de nem olajban sütik, hanem 5 vagy 9 lyukú tarkedli sütőben. Állaga valahol a fánk és a palacsinta között határozható meg. Tálaláskor gyümölcsszószt vagy tejszínhabot kínálnak hozzá.

A szlovákok fánkja a siska, a szlovéneké a krofit, a horvátoké a fritula, a székelyeké a pánkó, Kárpátalján biljázs a neve, Hollandiában pedig oliebollen, ez tulajdonképpen olajos labdát jelent. Aszalt gyümölcs és alma is kerülhet a tésztájába, hagyományosan újévkor fogy belőle a legtöbb.

A közel- és távol keleti fánkok is általában kelt tésztából készülnek és olajban sülnek, fontos ismertetőjük, hogy cukorszirupban / rózsavizes szirupban áztatják meg. Előbbire példa a törökök lokma vagy a görögök loukoumades nevezetű fánkja, utóbbira pedig az indiai gulab jamun.

Ki ne ismerné az amerikaiak doughnut-ját / donut-ját, ami fánksütő formában, tepsiben sül? A színes cukormázzal borított fánk világhírnévre tett szert. (Van olyan mai amerikai film, ahol nem bukkan fel…?)

Amerikában a legtöbb fánkot a hosszú, hideg teleket megélő kanadaiak fogyasztják, desszertjüket juharsziruppal, melasszal, mézzel, cukormázzal édesítik. Az Üdvhadsereg kezdeményezésére 1938 óta a Nemzeti Fánk Nap alkalmával emlékeznek meg azokról a nőkről és férfiakról, akik az I. világháború idejént fánkot osztottak a katonáknak.

Peruban, Vietnámban, Kínában, Japánban is találunk fánkkal rokon desszerteket, amik Európában kevéssé ismertek.

Magyarországon a legnépszerűbb a hagyományos szalagos fánk, de készítünk még túrófánkot, különleges, virág formájú rózsafánkot, tolófánkot, ami a spanyol churros-hoz hasonlóan készül, vagyis égetett tésztából. Nagyon népszerű és gyors desszert a csörögefánk (más néven forgácsfánk) és ismeretes még az ördögpirula / ördögfánk / egérke elnevezésű is – ezt a gombóc alakú fánkocskát kakaós porcukorba szokás hempergetni. Képviselőfánkunkról már esett szó, ez csak formájában más, mint a franciák eclaire fánkja.

Köretként készítünk sós burgonya- vagy sajtfánkot is szaftosabb ételeink kísérőjeként.

Ti melyik fánkra szavaztok?

error: Content is protected !!