RÓLAM

Viki vagyok, egy dunántúli kisvárosban születtem. Az érettségi után szülővárosom polgármesteri hivatalában dolgoztam több mint egy évtizeden át. Az irodai ülőmunkának remek ellensúlyozása volt a kerti ténykedés – ezekben az időkben újból felfedeztem nagyszüleim kertjének varázsát, ahol szinte egész gyermekkoromat töltöttem. Boldogságos nosztalgiával gondolok az ott megtermett, páratlan ízvilágú zöldség és gyümölcs “hegyekre”, mint például: eper, málna, ribizli, egres, naspolya, szilva, körte, alma, őszi- és sárgabarack, dió, mandula; paradicsom, paprika, sárgarépa, borsó, zeller, karalábé, retek, újhagyma, spenót, sóska, zöldbab, fejes saláta, kelkáposzta, tök, cukkini, stb.

Virágzik a babarózsa

Tavasz a nagymama kertjében

Érik a szőlő

Szőlőhegyen jár az ősz

 

 

 

 

 

 

 

Nagymamáim rengeteget dolgoztak a konyhában: nyáron, ősszel hosszú-hosszú heteken át folyt a befőzés, aminek nyomán kitűnő lekvárok, savanyúságok, befőttek, szörpök kerültek a kamra polcaira – a család igen nagy örömére, s mindemellett kezeik alatt csodálatos sütemények, fánkok, rétesek, bukták, pogácsák, lángosok, stb. születtek. Természetes volt az is, hogy a mákos / túrós / káposztás / krumplis tésztának valót saját kezűleg gyúrják meg, nem is beszélve a levesek elmaradhatatlan csipetkéjéről.

Mi otthon mindig jókat ettünk: Anya amellett, hogy profi, szakmáját magas szinten művelő cukrász, a konyhában is fantasztikus dolgokat alkot. Nagy kísérletező a mai napig, konyhájában igazi mesterművek születnek: a saját készítésű majonéze párját ritkító, híresen finom az orosz hússalátája és francia salátája, lélekmelengető a karácsonyi gesztenyés pulykája, a zöldbabos-vörösboros marhasültje – a sort igazán hosszan lehetne még folytatni. És leírhatatlanul büszke vagyok arra is, hogy Apa országos vadásznapokon Budapesten I. helyezett lett velős-gombás-vörösboros vadpörköltjével, másnap pedig megyei vadásznapokon egy másik pörköltjével szintén a dobog legfelső fokára állhatott – nem egyszer elnyerve a legjobbnak járó helyezést. Nagy “varázslója” vadételeknek, pörkölteknek, sülteknek, halászlének, pacalnak, sült csülöknek, kocsonyának, házi hurkának-kolbásznak, szaláminak, pácolt húsoknak, stb.

Tél dél-tiroli módra

Nyár Alto-Adige-ban

Az olasz meló

 

 

 

 

 

 

 

Fontos periódusa az életemnek az a 6 év, amit Észak-Olaszországban felszolgálóként töltöttem, köszönve mindezt annak, hogy régóta tanulom (és rajongással szeretem) az olasz nyelvet. Szeretem az olasz konyha egyszerűségét, nagyszerűségét, mert ételei is hirdetik: élni, jókat enni öröm. Az olasz konyha nagy tanítása: minél egyszerűbb a recept, annál minőségibb hozzávalókat kíván. Nagy rajongója vagyok még a török konyhának, amely rengeteg zöldséget használ. Vonzó számomra hal- és bárány ételeik sokasága, desszertjeiknek szintén nagy kedvelője vagyok, melyek kiadósak és bűnre csábítóak. Mindemellett természetesen nálam a fő helyen vitathatatlanul a magyar konyha áll.

Dél-alföldi tájkép

Ki lát kit?

Ősz a Tiszánál

 

 

 

 

 

 

Lassan már két éve, hogy párom révén az Alföldön, Szentesen élek. Asztalunkra itt is igen gyakran kerül jóféle vadhús – nem volt ez másként a Dunántúlon sem. Az ország legnaposabb vidékén élve tobzódhatok csak igazán a befőzésben, hisz őstermelőknél és erdőt-mezőt járva is rengeteg olyan dolgot lelhetek, ami eltevésre csábít. Idén először – autómentes övezetből gyűjtött – orgonavirágból szörpöt készítettem, a bodzaszörpnek pedig már régi hagyománya van. Rengeteg további ötletet raktároztam el, melyeket szeretnék kipróbálni (és Veletek megosztani): kikirics szirup, zöld dió befőtt és likőr, rózsaszirom lekvár, akácvirág szörp, levendulaméz, pipacs szörp, homoktövis lekvár, házi sajtok és a továbbiakban is nagy kísérletező kedvvel fogok neki újabb és újabb vadételeknek, házi desszerteknek, egyéb finomságoknak.

Ez az oldal azért készül, hogy megmutassam: főzni, befőzni öröm! 🙂 

2016. augusztus


Rendszeresen olvasott gasztro oldalak: