Savanyú káposzta

Savanyú káposzta

Egészségünk egyik legkiválóbb téli védelmezője a savanyú káposzta.

A káposzta Kínából került Európába, mongol, tatár közvetítéssel. A gasztrotörténészek szerint már a Nagy Fal építői is savanyú káposztával óvták egészségüket, de a hosszú hónapokig tartó hajóutakon ideális tápláléka volt a tengerészeknek is, mert megvédte őket a skorbuttól.

A káposzta savanyítása hagyományosan fahordókban, fakádakban vagy agyagedényekben történik. A hordó alját szép, sérülésmentes nagyobb káposztalevelekkel bélelik, erre kerül váltakozva a vékony csíkokra vágott káposzta és a só. Van, aki csak egész borssal fűszerezi, van, aki köménymagot, babérlevelet, paprikát, almát, stb. is tesz bele. Az egyes káposztarétegeket jól összetömörítik, hogy minél több levet engedjen a sóréteg alatt. (A só elvonja a káposzta nedvességtartalmát és mintegy “védőfürdőt” képez.) Az utolsó rétegre fa fedőlapot tesznek, amelyre nehezék kerül, végül az edényt légmentesen lezárják. A hőmérséklet és a káposztamennyiség függvényében a tejes erjedéshez 2-8 hét szükséges.

A savanyú káposzta nyersen a legkiválóbb és a nyomelemeknek, vitaminoknak köszönhetően rendkívül egészséges is. Legyen ropogós, minél világosabb és kellően savanyú! A gyors érlelésű bolti változat helyett érdemes a hagyományos módszerrel készítettet keresni, mert igen magas a C-vitamin tartalma, gazdag beltartalmi értékei vannak és hosszabban eltartható.