A csokoládé
A csokoládé soha nem „közönséges”, mindig hordoz magában valamilyen „fennkölt”, ünnepi jelleget, mindig valamilyen pluszt ad akár a hétköznapjainkhoz, akár az ünnepeinkhez.
De mit lehet tudni a csokoládé alapanyagául szolgáló kakaóbab eredetéről?
A maják és az aztékok vallási szertartásaikhoz fogyasztották ezt a keserű italt (cacauatl, xocoatl = keserű víz), melyhez a kakaóbabot megpörkölték, összetörték, víz és kukoricaliszt hozzáadásával kását készítettek, amit melegen fogyasztottak. A keserű ital ízét csak később kezdték el különböző fűszerekkel, fahéjjal, szerecsendióval, vaníliával és cukorral módosítani.
II. Moctezuma (helytelenül: Montezuma) kakaóból készült itallal kínálta a spanyol hódítókat, amikor azok partra léptek 1519-ben Mexikó partjainál.
A dél-amerikai indiánok a kakaóbabot annyira értékesnek tartották, hogy fizetőeszközként is alkalmazták (cacau jelentése: venni, cserélni).
A csokoládé divatja Európában elsőként Spanyolországban, Itáliában, Franciaországban, majd Angliában honosodott meg, ámbár sokáig nem vált „tömegcikké”, megmaradt a világi és egyházi körök italának. Annyira előkelő élvezeti cikknek számított, hogy szinte az arisztokrácia puhányságának, léhaságának jelképévé vált…
Az első európai csokoládégyár 1728-ban kezdte meg működését Bristol-ban. A gyári technológia a gőzgépek munkába állításával fejlődött rohamosan és innentől vette kezdetét a csokoládé szélesebb körben való elterjedése.
Hollandiában 1828-ban fejlesztettek ki egy olyan kakaósajtoló gépet, amelynek segítségével a kakaóbab nehezen emészthető zsíranyagának egy részét el lehet távolítani.
A csokoládé szeletet (1847) a Nestlé fivéreknek köszönhetjük.