Cappuccino

Van-e híresebb, népszerűbb kávéital, mint a cappuccino

Azt mindenki tudja, hogy ez a kávékülönlegesség Olaszországból indult világhódító útjára. A taljánok ezt a finom kávéfajtát kizárólag reggeli idején, vagy délelőttönként isszák, ebéd után – még inkább este! – sohasem.

A név a kapucínus szerzetesek (frati cappuccini) öltözékének színeire utal. Legendák szerint a név Marco d’Aviano (magyar néven: Boldog Avinói Márk) olasz kapucínus szerzetes, tábori lelkész személyéhez köthető, aki a bécsi, esztergomi, párkányi és budai császári hadsereg törökellenes hadjárataiban teljesített szolgálatot.

Pappá szentelését követően szenvedélyesen és eredményesen prédikált a török ellen, amire XI. Ince pápa is felfigyelt. 1682-ben a pápa Bécsbe küldte, mert tudvalevő volt, hogy a török Bécs ellen fog vonulni. 

A kapucínus szerzetest bécsi tartózkodása idején kávéval kínálták, de nem tudta meginni, mert annyira erős volt. Azt kérte, hogy édesítsék, lágyítsák meg valamivel. „Kapuziner” – kiáltott fel a pincér és máris hozta a tejszínt.

Bizonyítékot természetesen nehéz fellelni, így van ez a gasztronómiai történetek sokaságánál. Ami biztos, hogy a „Kapuziner” eredendően tejszínhabos kávé volt. Tejjel csak az 1800-1900 években kezdték el készíteni, hiszen addig a tej nem volt egyéb, mint a sajt- és vajkészítés egyik alapanyaga.

 

A cappuccino készítése során arra kell törekedni, hogy ne kemény, „felfújt”, lyukacsos szerkezetű, fürdőhabszerű, rezgő habot készítsünk, hanem sűrűt, lágyat, krémeset. Fontos, hogy ne „agyonmelegített” tejet használjunk. 

Figyeljünk a megfelelő tejfehérje- és zsírtartalmú tej használatára és szükségünk van egy jó tejgőzölő alkalmatosságra is. Ez lehet egy profi kávégép tejgőzölője, de annak hiányában elemes, kis tejhabosító kéziszerszámmal is készíthetünk viszonylag jó minőségű cappuccino-t olaszos reggelinkhez.