Gyógynövények

Nemcsak a gyógynövények, de a fűszerként használt növények is rendelkeznek számos kedvező élettani hatással, így lásd még a fűszerek kategóriát is.

  • Borsmenta 
  • Citromfű
  • Erdei madársóska
  • Erdei mályva
  • Erdei szamóca
  • Fehér árvacsalán
  • Fekete áfonya
  • Fekete bodza
  • Fekete nadálytő
  • Fenyő
  • Fürtös bodza
  • Galagonya
  • Gyermekláncfű
  • Hárs
  • Kamilla
  • Kerek repkény
  • Kisvirágú kakukkfű
  • Kökény
  • Közönséges mogyoró 
  • Közönséges nyír
  • Közönséges orbáncfű
  • Közönséges pásztortáska 
  • Közönséges szurokfű
  • Közönséges tyúkhúr
  • Lándzsás útifű
  • Levendula
  • Madárberkenye
  • Málna
  • Marilapu
  • Medvehagyma

 

Borsmenta (Mentha piperita)

Ezt az értékes mezei növényt, mellyel cserjésekben, utak mentén is találkozhatunk, majdnem kipusztította a műtrágyázás. Angol mentának vagy kámforos mentának is nevezik – erős mentaillatáról könnyen felismerhető. A vízimenta szélesebb körben terjedt el. Ha a borsmentát nem leljük fel, a vízimenta ugyanolyan jól hasznosítható. Vizes árkok és patakpartok környékén találkozhatunk vele. 

A borsmentát régóta általános “gyógyszerként” tartjuk számon. Gyulladásgátló, csíraölő, fájdalomcsillapító, görcsolódó hatású. Megnyugtatja az idegeket, jó hatással van a légzésre, de bevált fejfájás, álmatlanság, gyomorfájás és bélgörcsök ellen is. (Hölgyeknek nehéz napok esetén ajánlott az azonos arányú mentából, kamillából, citromfűből készített teakeverék.) A friss növényből is készíthetünk teát, 10 percnél tovább azonban ne hagyjuk állni.

A menta nem csak gyógynövényként ismert: gyakran használják a gasztronómiában is egyrészt alapanyagként (pl. angol báránysült mentaszósszal), másrészt pedig díszítésre. 

Citromfű (Melissa officinalis)

A citromfű az árvacsalánfélék családjába tartozó, kellemes, citromra emlékeztető illatú, fehér virágú, évelő növény. Gyógynövény és fűszernövény is egyben, mely a Közel-Keletről származik, a mediterrán éghajlatot kedveli. Vadon csak szórványosan fordul elő, de kertekben sokfelé megtalálható. Népies neve: orvosi citromfű, citromszagú melissza, méhfű, mézfű, igaz nádrafű, macskaméz, mézelke. Illóolajait felhasználja a likőr- és kozmetikai ipar is. A gyógyászatban ízjavítóként, étvágygerjesztőként és enyhe nyugtatóként használják. A népi gyógyászatban tea / teakeverék alkotóeleme, továbbá reuma elleni bedörzsölő szerekben is alkalmazzák.

Erdei madársóska (Oxalis acetosella)

Lombullató, világos, magasabban fekvő bükkerdőkben, de aljnövényzettel rendelkező fenyvesekben is gyakran egész telepeket találhatunk az erdei madársóskából. Patakok mentén, mély szurdokvölgyekben is megjelenik. Lóhere formájú levelei vannak, mely a sötétedéssel teljesen lefelé hajlanak. C-vitaminban és oxálsavban gazdag. Íze kissé savanykás és csak frissen élvezhető. Ha a levelek elhervadnak, vagy megfagynak és megbarnulnak, már nem fogyasztható, ebből következik, hogy szárításra sem alkalmas.

Tavasszal, nyár elején érdemes gyűjteni, mert ilyenkor ízletes, de mértékkel fogyasszuk (pl. salátaként), mert a benne lévő oxálsav hajlamosít a vese- és epekő képződésre. (Adagolás: egy tál salátába kb. egy marékkal tegyünk, hogy ne nyomja el a többi növény ízét.) Majonézhez és zöld mártáshoz is használható, de arra figyeljünk, hogy hő hatására a madársóska elveszti ízét, így a főzés nélküli felhasználása javasolt. Makacs székrekedés esetén segít a két teáskanál sóskalevélből készített egy bögrényi forrázat (mézzel édesíthetjük, ha szükséges). Vizelethajtó, lázcsillapító, enyhébb máj- és emésztési zavarok esetén jól alkalmazható, emellett baktériumölő, fájdalomcsillapító, gyulladásgátló. Mellékhatása nincs, de túladagolva enyhe mérgezési tüneteket okoz, ezért napi két teánál többet ne fogyasszunk belőle! Rokona a hasonló levelű, sárga virágú madársóska, mely gyakoribb, mint a fehér virágú erdei madársóska.

Erdei mályva (Malva sylvestris)

Az erdei mályva egész Európában előfordul. Leggyakrabban települések közelében, utak, kerítések, falak mentén találkozhatunk vele, de parlagon hagyott területeken is megjelenik. Ha mezőn találkozunk vele, biztosak lehetünk benne, hogy az a terület valaha lakott volt. Virágzása idején (májustól szeptemberig) frissen szedhetjük. Szárításra is alkalmas: a virágokat és leveleket forró júniusi, júliusi napokon szedjük – ilyenkor erős aromájú. A mályvát sokféle teakeverékhez használják, de önmagában is lehet tea alapanyaga. Ha a friss növényből hideg vizes kivonatot készítünk, akkor jobban megőrződnek a növény értékes hatóanyagai. A mályva virágzás előtti zsenge hajtásai jól használhatók salátákba. Hörghurut, gyomor-bél nyálkahártya és szájnyálkahártya gyulladásai esetén jól alkalmazható. A melokhia egyiptomi nemzeti étel, amely mályvalevelekből főzött leves.

Erdei szamóca (Fragaria vesca)

Nevével ellentétben nem az erdő mélyén nő, hanem alacsony füvű tisztásokon, erdei utak mentén, ugyanis sok napfényre van szüksége. Sajnos már jóval ritkább, mint néhány évtizede. Kertünkben is megpróbálkozhatunk a telepítésével, de a trágyázott, zsíros föld nem alkalmas a számára. Az erdei szamóca íze páratlanul finom, jobb, mint a kertünkben termett eperé. A gyümölcs gyümölcssavakat, enzimeket, festőanyagokat, vitaminokat és természetes cukrot tartalmaz, levele pedig csersavakat és illóolajat. Levele már áprilisban szedhető, a gyümölcs pedig májustól júliusig érik, ekkor gyűjthető. Leveléből köhögés vagy gyomorfájás elleni teát készíthetünk. A zsenge, világos szamócalevelek szárításánál kerüljük a túl nagy hőt (ne sütőben szárítsuk, hanem meleg, jól szellőző helyen), mert különben tönkremennek az értékes összetevők. A szamóca segít székrekedés, reumás ízületi gyulladás, köszvény, visszér, keringési zavarok és májbetegségek esetén is. 

Fehér árvacsalán (Lamium album)

Gyerekként biztosan megkóstoltuk a bozótosokban, mezőszéleken, kerítések tövében vagy a kertünkben is fellelhető árvacsalán fehér virágainak édes nektárját. Májustól virágzik, ilyenkor szedjük száraz, napos időben. Mindig is hatékony növény volt menstruációs panaszok mérséklésében, gyógyításában. Két teáskanálnyi friss, vagy szárított, virágokból és levelekből készített tea segít a fájdalmas vagy rendszertelen havi vérzés esetén, de jó vérzéscsillapító is erős vérzés esetén. A belőle készült tea segíti a vizelet-visszatartási problémák mérséklését is. Külsőleg alkalmazva az összezúzott árvacsalán levél segít enyhe égési sérülések, sebek gyógyulásában, a fájdalom mérséklésében. Íze hasonló a spenóthoz, főzeléket vagy salátát is készíthetünk belőle.

Fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)

Népies elnevezései: havasi meggy, kokojsza. Tűlevelű erdőkben, elsősorban homokos talajon van jelen. Hazánkban igen ritkán fordul elő, kisebb állományai a Vas megyei erdőkben lelhetők fel. Gazdag vitaminforrás (A, C, és B vitamint tartalmaz), emellett csersavat és pektint is. Feltételezések szerint a leveléből főzött tea a vércukorszint csökkentésében jól alkalmazható, de laikusoknak nem ajánlott, mert rosszul adagolva, vagy hosszabb ideig fogyasztva akár mérgezéshez is vezethet.

Bogyóit júliustól szeptemberig szedhetjük. Frissen a legfinomabbak, de jól tűrik a fagyasztást is, lassan kiolvasztva nem esnek össze a bogyók és a zamatuk is megmarad. Ha nagyobb mennyiségben jutunk hozzá, készíthetünk belőle nagyon finom lekvárt vagy zselét, vagy akár szörpöt is. Frissen préselt leve hatékony hasmenés esetén. Az áfonyatinktúra enyhíti az ekcéma tüneteit, de nehezen gyógyuló sebeknél vagy szőrtüszőgyulladásnál is alkalmazhatjuk jó eredménnyel. Orsóféreg vagy cérnagiliszta okozta fertőzések ellen is segít, bár a módszer radikális, ugyanis három napon át csak áfonyát lehet fogyasztani főzve, vagy nyersen, előnye viszont, hogy nem mérgező, ezért gyerekeknél is alkalmazható.

Fekete bodza (Sambucus nigra)

Ez a magától szaporodó, igen elterjedt növény egész nagyra is megnő, az Alföldön gyakran látni vaskos törzsű, fa nagyságú példányokat is. Minél több van belőle, annál jobb, hisz a bodzabokor felér egy patika erejével. A fehér virágzat rutint, kolint, gyümölcssavakat, csersavakat, illóolajat és sok C-vitamint tartalmaz.

A bodzavirágból készülhet szörp, bor vagy likőr is, de akár zselé is, melynek íze a muskotályos szőlőre emlékeztet. Különleges desszert a sűrű palacsintatésztába forgatott, majd olajban kisütött bodzavirág-ernyő, melyet porcukorral meghintve tálalunk. Napsütéses, meleg időben gyűjtsük be a virágokat és ne mossuk meg, mert akkor a virágpor jelentős része elvész! A kész szörpöt tiszta harisnyán szűrjük át, ami felfogja a legeslegapróbb rovarokat is. Készíthetünk bodzás cukrot is, ehhez a virágokat 50 fokos sütőben szárítjuk egy órán át, majd porcukrot keverünk hozzá és jól záródó üvegbe tesszük. Süteményekhez, édességekhez és gyümölcssalátához használhatjuk.

Augusztus végére megérik a bodzabogyó. Nyelestől szedjük le és otthon villa segítségével húzzuk le a bogyókat a szárakról. Az érett bodzabogyókban több az A- és C-vitamin, mint sok más gyümölcsben. Figyeljünk arra, hogy főképp a gyerekek ne egyenek a friss bodzabogyóból, mert hányingert, hányást okozhat – de amint hőkezeljük őket – főzés, szárítás – máris emészthetőek lesznek. A szárított bogyó hasmenés ellen is jó. A bodzabogyóból készült lekvár akkor a legjobb, ha szilvával / körtével / szederrel keverjük (arány: két rész bodzabogyó, egy rész másfajta gyümölcs). A bogyóból készül a híres “Pontack-mártás“, ami jól illik vadhúsokhoz. A bogyóból leves is készülhet, tálaljuk melegen vagy hidegen, akár egy gombóc vaníliafagyival.

Fekete nadálytő (Symphytum officinale)

Népies nevei: nadálygyökér, feketegyökér, forrasztófű, sarkosfű. Nagyra növő, mutatós növény. Tápanyagban gazdag talajt igényel, patakpartokon, nedves réteken, szántóföldek szélén találkozhatunk vele. Virága a világos rózsaszíntől a sötétliláig terjedhet, de olykor fehér színben is lehetséges. Leveléből főzeléket készíthetünk, de bő fűszerezést igényel, illik hozzá például a fokhagyma. Ne használjuk túl gyakran és nagy mennyiségben. Gyógyhatása régóta ismert: nehezen gyógyuló sebekre, rándulásokra, ficamokra, vérömlenyre, reumára és csontfájdalmakra is használhatjuk. A jótékony hatású allantoin a növény gyökerében van. (Nem könnyű kiásni. Ha kiástuk, kefével alaposan tisztítsuk meg a föld maradványoktól.) A gyökeret frissen és szárítva is használhatjuk. Megfőzzük, széttördeljük, szétnyomkodjuk és tiszta kendő között a fájdalmas területre helyezzük. Fél liter vízből és 200 g fekete nadálytő gyökérből főzetet is készíthetünk, ezzel borogassuk a sérült területet. (A szárított gyökeret meg is őrölhetjük (kávédarálóval), melyhez lisztet és vizet adva pépet főzünk.) A biokertészetekben trágyázásra is használják a fekete nadálytő levet. (Egy nagy növényt vödörbe teszünk, amit vízzel felöntünk és napra teszünk. Időnként megkeverjük. Ezt a levet 9 rész vízzel hígítjuk és a növények tövének locsolásához használjuk.)

Fenyő: lucfenyő (Picea abies), közönséges jegenyefenyő (Abies alba)

Régen teát főztek belőle vagy “mézet” készítettek köhögés enyhítésére vagy a tavaszi fáradtság ellen. A zsenge hajtások rengeteg C-vitamint tartalmaznak. A fenyőhajtásokból likőr is készülhet. A zsenge hajtásokból készült főzetet a fürdővízhez is adhatjuk (vérellátást serkentő, “bőrizgató” hatású, de nyugtatja az idegeket).

Fenyőméz: három maréknyi zsenge hajtást edénybe teszünk, annyi vízzel öntjük fel, ami ellepi, majd háromszor felforraljuk. A főzetet három napig hűvös helyen érleljük (de nem hűtőben!). Leszűrjük és kandiscukorral sűrűre főzzük.

Fürtös bodza (Sambucus racemosa)

Egész Európában elterjedt, közeli rokona a fekete bodza, de annál jóval ritkábban fordul elő. Tűlevelű erdők szélén, inkább hegységekben, mint síkságokon találhatjuk meg. Bogyóit szeptemberben, októberben gyűjtjük, de az első fagyok után hagyjuk meg inkább a madaraknak. A-, B-, C-vitaminban gazdag. Nyersen ne fogyasszuk, mert hányingert okoz. A belőle készült lekvár viszont kitűnő köhögéscsillapító hatású. Megfázás és hörghurut esetén is kiváló, még a legmakacsabb köhögést is hamar elmulasztja. 


Galagonya (Crataegus monogyna)

Egész Európában elterjedt, akár 8 méter magasra is megnövő, tövises ágú cserje. Előfordulási helye: erdőkben, cserjésekben, fátlan dombokon, kertek alján. Virágai fehérek, áprilistól júniusig nyílnak. Szeptember-októberben érő, csipkebogyóra emlékeztető termése nagy füzérekben lóg a bokrokon. A terméseket az első fagyok beállta előtt gyűjtik, gondosan szárítják (egy sorban kiterítve, és időnként megforgatva, hogy szép színűket megőrizzék.) Szíverősítő, nyugtató hatású, csökkentheti a vérnyomást, öregkori szívpanaszokra is ajánlott. Enyhíti a vérkeringési problémákat, rendszeres fogyasztása csökkenti az érelmeszesedés kialakulásának kockázatát.

Gyermekláncfű (Taraxacum officinale)

Az őszirózsa félék pitypang nemzetségébe tartozó növény mindenütt megtalálható (árokpart, patakpart, utak mentén), de főként füves területeken, szántókon és kertekben. Népies nevei: kutyatej, tejesfű virág, pitypang, pongyola pitypang, barátfű, lámpavirág, kákics, kikirics. Taraxacint, inulint, C- és D-vitamint, keserűanyagokat, csersavakat, illóolajokat tartalmaz. Gyökere tavaszi hajtáskor – áprilisban – rengeteg antioxidánst tartalmaz. Tél kivételével gyakorlatilag egész évben szedhetjük. A virágzás előtti zsenge – akár már februárban megjelenő – leveleket salátaként fogyaszthatjuk. Nyár folyamán majd újra szedhetjük a zsenge leveleket, mert kaszálás után újra megjelennek. A virágokat száraz, napsütéses időben gyűjtsük és felhasználáskor ne mossuk meg, mert elvész értékes virágpor tartalma. Szárított, porított gyökeréből régen kávét is készítettek. 

Jóízű és sokoldalúan felhasználható növény, melynek értékei gyógynövényként felhasználva is igen jelentősek. Emésztéssegítő, vizelethajtó, gyógynövény szakértők szerint teájának rendszeres fogyasztása segít májgyulladásban és cukorbetegség esetén is. Kiválóan alkalmas vértisztító kúrához és salaktalanításhoz, de enyhíti a magas vérnyomás, vagy a köszvény, reuma, elhízás, meszesedés okozta panaszokat is. Készülhet belőle köhögés elleni szirup is. (Virágpora az arra érzékenyeknél allergiás reakciót válthat ki.) 

Hárs (Tilia)

A hársfa a faszobrászat legkedveltebb alapanyaga, mert igen jól faragható. Virágai régóta lázcsillapító szerként ismert és nagy mennyiségben fogyasztható az olyan betegségeknél, ahol az izzadás a cél. A hársfa virágnak egyes bőrbetegségek kezelésében is kedvező hatásokat tulajdonítana. Fürdővízhez is adhatjuk. Teája nem csak gyógytea, de élvezeti teaként is fogyasztjuk. Virágait májusban és júniusban szedhetjük, melynek fő hatóanyaga az illóolaja. Ha tartósítani szeretnénk, célszerű jól szellőző, száraz helyen szárítani, nem pedig a sütőben, mert nagy hő hatására elveszíti értékes alkotóelemeit.

Kamilla (Matricaria chamomilla)

Szinte nincs is olyan háztartás, ahol ne találnánk meg ezt az értékes gyógynövényt. Régóta ismert, alkalmazott gyógynövény, melynek fő hatóanyaga az illóolaja, de tartalmaz még keserűanyagokat, gyantát, foszforsavas sókat. Egyéb elnevezései: orvosi székfű, pipitér, stb. Több rokona is van, sokszor össze lehet keverni a római kamillával vagy a sugártalan székfűvel. A kamillát arról fogjuk megismerni, hogy virágzás után a porzófej kúposan kiemelkedik, míg a szirmok lefelé hajlanak. Csak a virágát használjuk fel. Ha megszárítjuk, a szirmok lehullanak, de ez nem baj, mert a hatóanyag a sárga porzófejben van. Jól használhatjuk gyomorpanaszok esetén vagy fogíny- és száj nyálkahártya gyulladás esetén. Fülfájásos panaszokat kiválóan enyhít a kamillavirágzattal töltött kis zsákocska. Teája izzasztó hatású, így influenza esetén is hatásos.  Felfázásos panaszok esetén valósággal csodákat tesz a kamillás ülőfürdő / kamillás gőzölés.

Kerek repkény (Glechoma hederacea)

Ez a gyorsan terjeszkedő növény – melyet földi repkénynek, földi borostyánnak is neveznek – sík területeket kedvel (hegyvidéki részeken ritkábban fordul elő). Fellelhetjük mezőkön, szántóföldeken, kerítések, falak, napsütötte fatörzsek mentén. Kicsiny, kék virágai március végétől június végéig virítanak. Ha két ujjunk között megdörzsöljük a levelét, aromás illatáról azonnal fel fogjuk ismerni. Hatóanyagai: szaponin, cseranyag, keserűanyag, illóolaj, kolin, gyanta, viasz. Teakeverékek részeként használatos. Enyhe vízhajtó hatású, ezért epe- és vesemegbetegedések esetén használható. Klasszikus felhasználási területe még a tüdőasztma tüneteinek enyhítése. A virágaiból és leveleiből főzött tea nyákoldó hatású, serkentőleg hat a légutakra, de a gyomor, máj és bélrendszer működésére is. Menstruációs panaszok enyhítésére is használhatjuk (3-4 napon át fogyasszuk a belőle készült, maximum két csésze teát). Lemosószert készítve belőle használhatjuk bőrbántalmakra és nehezen gyógyuló sebekre. (Érdekesség, hogy a komlót megelőzően a sörfőzésben VIII. Henrik koráig kerek repkényt használtak.)

Állatoknál (ló, szarvasmarha) mérgezést okozhat, emberre viszont tényleg veszélytelen, ám mégis célszerű mértékkel alkalmazni. Ha a konyhában szeretnénk felhasználni (többek között pl. túró ízesítésére, krumplisalátához, krumplifőzelékhez, krumpligombóchoz, stb.), akkor zsenge leveleket gyűjtsünk be, még a virágzás előtt. Salátákban csak korlátozottan használjuk, mert erőteljes ízű! A növényt száraz, szellős helyen meg is száríthatjuk. (Túl magas hőmérséklet hatására elvész a növény gyógyhatása, ezért semmiképp se szárítsuk sütőben.)

Kisvirágú kakukkfű (Thymus pulegioides)

Ennek a kisméretű, rózsaszín virágos növénynek a népies elnevezései: timián, tömjénfű, balzsamfű, vadcsombor. Elterjedt egész Európában, ámbár a Földközi-tenger térségében található példányai jóval erőteljesebb aromájúak. Itthon a szárazabb, füves réteken találkozhatunk vele. Erős illatáról könnyebben felismerhető. Időnként egész telepeit is fel lehet lelni. Telepíthetjük a kertünkbe is, minden talaj megfelelő a számára, hamar elterjed. Hatóanyagai: illóolaj (főleg timol), keserűanyagok, csersavak és baktériumellenes hatóanyagok. Az egész növényt szedhetjük, gyűjthetjük júniustól októberig (lehetőség szerint akkor, amikor virágos időben a virágok teljesen kinyíltak. Figyeljünk rá, hogy a növény gyökerét ne szakítsuk ki!) Fűszerként felhasználva íze jól harmonizál a sertésételekkel, de tehetjük mártásokba, egytálételekbe vagy akár pizzára is (a kerti kakukkfűnél jóval több kell az ételbe). Ecetben / olajban is eltehetjük. Megfázásos időszakban jól kihasználható e növényke erős baktériumölő hatása. Két csésze kakukkfű tea naponta megelőzi a megfázást, de gyógyít is. Köhögés, gyomorpanaszok, menstruációs görcsök, fájdalom esetén is érdemes használni. A kakukkfűvel megtöltött, felmelegített párnácskával fülfájást is kezelhetünk. Nehezen elalvókon segít az alvást megelőző nyugtató kakukkfüves fürdő.

Kökény (Prunus spinosa)

A tövisfának is nevezett kökény minden mai szilva és ringló őse. Ősidőktől fogva tápláléka az embernek. Erdők, mezők szélén, cserjésekben nő. Apró, fehér virágai az egyik legősibb népi gyógyszernek számítanak (kumarinszármazékot tartalmaznak). A bokor áprilisban virágzik, még mielőtt a levelek kipattannak (ilyenkor gyűjthetők a virágok). A virágból főzött tea görcsoldó, fájdalomcsillapító és enyhe hashajtó hatású. Akkor is jól alkalmazható, ha már hozzászoktunk egy hashajtó szerhez, ami végül már nem is hat… Fájdalmas székrekedésben is segít. 

A termés fő alkotóelemei: C-vitamin, cukor, szerves savak, csersavak. A bogyók viszonylag későn, október végén érnek, amiket tanácsos az első fagyok beállta után gyűjteni, mert a fagy hatására veszítenek savanykás ízükből és lédúsabbak is lesznek. A bogyók sokféle felhasználási módja ismert, közülük a leggyakoribb a kökénylikőr.

Ha felhasználáskor szétnyomkodjuk a bogyókat, azt mindig úgy tegyük, hogy a magot ne törjük szét, mert – mint a csonthéjas gyümölcsök magjai – kéksavat (hidrogén-cianidot) tartalmaznak.

A bogyókból készíthetünk lekvárt, kökénylét, kökénygint, stb.

Közönséges cickafark (Achillea millefolium)

Ősidőktől fogva ismert gyógyhatású növény. Népies nevei: egérfarkúfű, ezerlevelűfű. Mezőkön, legelőkön, rétek, szántóföldek mentén találhatjuk meg, tulajdonképpen mindenütt. Fő hatóanyagai: illóolaj, akonitsav, gyanta, csersavak, inulin, stb. Virágzás előtt gyűjtsük a zsenge, zamatos leveleket, amiket salátához, főzelékekhez tudunk felhasználni. Ne használjunk belőle sokat, mert erőteljes ízű. (Főzelékhez az idősebb levelek is alkalmasak.)

Készülhet belőle tea, vagy akár az egész növényt is lehet frissen préselni (kevés vízzel hígítva) – valóságos energiabomba. Serkentőleg hat az anyagcserére, kiváló méregtelenítő hatású. Emellett remek bélgörcsökre, epegörcsökre, a rendszertelen vagy fájdalmas menstruációra is kedvező hatása van. Női felfázásos panaszok esetén valóságos csodaszer a cickafarkból és kamillából készített gőzölés, vagy ülőfürdő.

Közönséges mogyoró (Corylus avellana)

Erdőkben, bozótosokban, szántóföldek mentén az egész országban megtalálható, ami akár öt méteres magasságúra is megnőhet. Igen értékes élelmiszer: 50%-kal több proteint, hétszer több zsírt és ötször több szénhidrátot tartalmaz, mint a tojás. (Ez is magyarázza, hogy tudtak őseink bogyókon, magvakon, gyümölcsökön megélni.) Az a fajta mogyoró, ami vadon terem, kisebb, édesebb és kevésbé eltartható, mint a boltban megvásárolható fajta. Ha van rá lehetőségünk és tudunk gyűjteni egy kosárnyit, akkor jól szellőző helyen (padláson), szétterítve szárítsuk meg és karácsonyig használjuk fel a teljes mennyiséget. Sok finomság készülhet belőle, túl a süteményeken, linzereken – például lekvár vagy likőr. Teája vizelethajtó hatású, mérsékli a bélhurutot, emellett izzasztó hatását is kiaknázhatjuk ott, ahol erre szükség van. Külsőleg aranyeres problémák kezelésére használhatjuk. 

Közönséges nyír (Betula)

Napfényes erdők, ligetek fája. Kedvelt a kertekben is, mert gyorsan nő. Zsenge levelei illóolajakat, csersavakat és savas szaponint tartalmaznak.

A zsenge levelekből készített tea méregtelenítő hatású. Ajánlott minden tavasszal fogyasztani, két-három héten át, minden nap egy bögrével (egész napra elosztva, kis adagokban fogyasszuk!). Teája a szervezetben pangó vizet kihajtja, így szív- és vesebetegségek kezelésében is jól használható. Segít a köszvény és a reumatikus panaszok kezelésében is. A zsenge levelekkel gazdagíthatjuk a salátákat is. 

Közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum)

Népies nevei: csengőfű, Szent János füve, Jézus füve, lyukaslevelűfű. Utak mentén, bozótosokban, erdő- és mezőszéleken találkozhatunk ezzel a növénnyel, ami gyakran egy méter magasra is megnő. A magasabban fekvő területeken valamivel kisebb méretűre. Ha megdörzsöljük a virágok szirmait, vérvörös levet eresztenek. Régen a gazdák állataiknak adták, hogy azok egészségesek maradjanak. Teához a virágát és a levelét használjuk fel – igen hatékony alvászavarok, depresszió* és idegrendszeri panaszok esetén. Menstruációs és neuralgiás panaszok esetén is jól használható. (*Nincsenek kellemetlen mellékhatásai, mint a szintetikus antidepresszánsoknak.) Virágaiból olajat készíthetünk, ami régen nem hiányzott szinte egyetlen háztartásból sem: jó hatásfokkal alkalmazható sebekre, zúzódásokra, bőrsérülésekre, napégéses panaszokra. Régebbi, nehezen gyógyuló sebeket is nyomtalanul eltűntet. Olajával masszírozva csökkenthető, megszüntethető az ízületi fájdalom, hátfájdalom. Olaját belsőleg használva segít megfázáskor vagy gyomorfájás esetén. 

Orbáncfű tea rendszeres fogyasztásakor vigyázzunk a huzamosabb időn át tartó napfényen tartózkodástól, mert kiütést kaphatunk. 

Orbáncfűolaj készítése: a virágokat lenolajba tesszük – vagy olívaolajba, de a lenolaj égési sérüléseknél hatásosabb -, majd napsütötte ablakba tesszük. A virágoktól az olaj hamarosan pirosas színezetet kap. Amikor élénkpirossá válik, leszűrjük az olajat és sötét helyen tároljuk. 

Közönséges pásztortáska (Capsella bursa pastoris)

Népies nevei: paptarsoly, csapka, vérállatófű, stb. Már a középkortól fogva alkalmazzák vérzéscsillapító volta miatt. Gyakorlatilag mindenütt fellelhető: utak mentén, szántóföldek szegélyeiben, mezőkön, patakok mellett. Hatóanyagai: kolint, acetilkolin, keserűanyagok, tiramin. A növényt márciustól októberig gyűjthetjük és egészét felhasználjuk. Remekül használható rendszertelen és erős menstruációs vérzés esetén. Erős menstruáció esetén 8-10 napig igyuk teáját (napi két bögre). A teát a következők szerint készítjük: két púpozott evőkanál pásztortáskát forró vízzel öntünk fel és 10 percig állni hagyjuk, majd fogyasztható. Nemcsak belső, hanem külső vérzés (nehezen gyógyuló, nedvedző sebek) esetén főzetét használjuk. Ugyanúgy készítjük a teát, de megvárjuk, míg langyosra hűl és azzal borogatjuk a sebet.

Közönséges szurokfű (Origanum vulgare)

További nevei: oregánó, vadmajoranna. Ez a kis, rózsaszín virágú növény szereti a meleg, napsütötte helyeket. Gyűjtsük júliustól szeptemberig (virágzása idején). Hatóanyagait tekintve hasonló a mezei kakukkfűhöz, az íze viszont más. Főbb hatóanyagai: illóolaj (timol), csersavak, karvakrol. Elsősorban mediterrán jellegű ételeknél használjuk. A vele fűszerezett ételek könnyebben emészthetővé válnak. Gyomornyugtató, görcsoldó hatású, így használható gyomorpanaszok, bélrendszeri panaszok, görcsös hasfájás, vagy akár étvágytalanság esetén. Nyakmerevség, fog-, fül-, hasfájás esetén tegyük kis zsákocskába, melegítsük és tegyük a beteg területre.

Közönséges tyúkhúr (Stellaria media)

Libafű, pipehúr, tyúkbegy, árnyékszeretőfű – ezek a népies nevei. Ha a kertünkben megjelenik, szinte kiirthatatlan, ezért a kertészeknek sok bosszúságot okoz. (Sovány vigasz, hogy jelenléte arra utal: jó minőségű a föld.) Hatóanyagai: kovasav, ásványi anyagok, kálium, stb. Gyűjthetjük egész évszakban, még télen is, épp ezért nem szükséges szárítani. Használhatjuk salátákba vagy főzelékekbe. (Felhasználás előtt aprítsuk fel, mert a szár belseje erős szálakat tartalmaz – ez aprítás nélkül, evés közben igen zavaró tud lenni.) Teája hólyag-, bél-, méhhurut vagy reumatikus fájdalom esetén lehet a segítségünkre (napi 3-4 csészével fogyasszuk). Külsőleges alkalmazása: a pépesített tyúkhúr horzsolásokra, enyhébb bőrsérülésekre jó.

Lándzsás útifű (Plantago lanceolata)

További elnevezései: keskeny levelű útifű, gyíkfű, útilapu, kígyófű, stb. Fellelhetjük mezőkön, réteken, utak mentén, de a kertben is megjelenik. Rokona, a nagy útifű (Plantago major) ritkábban jelenik meg a mezőn, sokkal inkább elhagyott szántóföldeken. (Keserűbb ízű, mint a lándzsás útifű, így e növénynél csak az igen zsenge részeket használjuk.) Mindkét növény alkalmas salátákba, főzelékekbe. A zsenge levelek április táján jelennek meg, akkor gyűjtsük, amikor még a növény virágos szárai nem jelentek meg.

Ha idősebb példányt használunk fel a konyhában, a levél erezetét távolítsuk el, mert nagyon erős szálakból áll. Mértékkel használva kellemes, üdítő ízt jelent, de ha túlzott mértékben alkalmazzuk, keserűvé válhat az étel. Teája köhögésre, szamárköhögésre, hörghurutra nagyon jó, de gyomor- és bélrendszeri panaszok esetén is sikerrel alkalmazhatjuk. Emellett hatással van a teljes anyagcserére, méregtelenítő hatású. Levelét külsőleg alkalmazva hamar begyógyulnak a bőr kisebb sérülései. (Még vízhólyagra is jó.)

Levendula (Lavandula angustifolia)

A levendula eredetileg a mediterráneumban volt őshonos, manapság viszont egész Európában elterjedt. Igen értékes, régóta ismert, alkalmazott gyógy-, fűszer- és dísznövény is egyben. Több tucat fajtája létezik, melyek eltérnek színben (fehértől a világos kékesen át egészen a mély liláig), méretben vagy akár a virág formájában is. 

Tisztálkodáshoz már az ősidőktől fogva használták, innen ered neve is (latinul: lavare, jelentése: mosni). Az egyiptomiak már balzsamozásokhoz is használták, 13-14. századi feljegyzések szerint pedig a pestissel szemben is ellenállóbbá tette az emberi szervezetet. A II. világháború idején sebfertőtlenítésre is alkalmazták.

Igen magas illóolaj tartalommal rendelkezik. Tanulmányok bizonyítják, hogy linalol nevű illatanyag összetevője igen kedvezően hat a stressz mérséklésére. Fájdalomcsillapító, görcsoldó, gyulladáscsökkentő, idegnyugtató. Használható még fogfájásra, rovarcsípésre, izomfájdalmakra, ficamra, de hasmenés, fejfájás, felfúvódás ellen, köhögés csillapítására, álmatlanság esetén, vagy molyok, szúnyogok, rovarok távol tartására. Az egyetlen olyan gyógynövény, melynek tiszta illóolaját bőrre kenve is alkalmazhatjuk. Hasznosnak bizonyult ekcéma, bőrbetegségek kezelésében, de használják májrák, mellrák, léprák kezelésében is. Fokozza a testi és lelki frissességet. Állatoknál is használható, ugyanis bolha- és tetűriasztó hatású. 

Konyhai felhasználása: készíthetünk belőle teát, szörpöt, ízesíthetünk vele lekvárokat vagy süteményeket, krémeket, de használhatjuk dekorálásra is. 

Madárberkenye (Sorbus aucuparia)

A növény kedvelt megtelepedési helyei: száraz, napfényes erdők széle. Díszfaként a városokban is telepítik. Hatóanyagai: nagyon sok C-vitamint tartalmaz, ezenkívül szorbitot, szorbinsavat, alma- és citromsavat, cukrot, stb. A szorbit erős májvédő hatású, serkenti az epeműködést is. Régen a háziasszonyok rendszeresen készítettek a növény bogyóiból lekvárt, de egy időben híre ment, hogy a bogyók mérgezőek. Ez csak azért terjedhetett el, mert a bogyók nyersen heveny hasmenést idézhetnek elő. A főzéssel viszont a paraszorbinsav lebomlik és a bogyók nemcsak élvezhetőek lesznek, hanem jótékony hatásúak is. Bogyója már nyáron piroslik, de csak októberre érik be, akkor gyűjthető. A madarak télen fogyasztják, csak akkor, amikor már nem találnak más eleséget. A bogyók íze kissé kesernyés, de ha lekvárt főzünk belőle, cukorral ez ellensúlyozható. Tavaszi fáradság és megfázás ellen együnk naponta egy kanálka berkenyelekvárt. (A lekvárt almával is gazdagíthatjuk.) Ha a bogyókat megszárítjuk, jól használhatóak hasmenés ellen, ugyanis a szárítással lebomlanak a hashajtó paraszorbinsavak, a visszamaradó csersavak és pektin viszont gátolja a hasmenést.

Málna (Rubus idaeus)

Napsütötte erdei tisztásokon találhatjuk meg. Bár az erdei málna kisebb méretű, mint kerti rokona, de jóval ízletesebb, zamatosabb. Nemcsak termését, levelét is érdemes gyűjteni (júniustól egész szeptemberig). Leveléből teát készíthetünk. A levél hatóanyagai: csersavak, tejsav, borostyánkősav, telítetlen zsírsavak, a termés pedig sok C-vitamint tartalmaz. A levelet ha megszárítjuk, keverjük össze azonos mennyiségű (szintén szárított) szeder- és szamócalevéllel, finom teakeveréket kapunk. Rendszeres fogyasztásával ellenállóbb lesz a szervezet. A málnalevél tea gyulladáscsökkentő hatású, ajánlott emésztőrendszeri panaszokra. Torokfájáskor gargarizáljunk vele. Ha nagyobb mennyiség áll rendelkezésünkre a gyümölcsből, készíthetünk belőle likőrt (vodkával készítsünk, mert jól kiemeli a málna ízét), de lehet belőle szörplekvár, zselé, öntet, mártás, leves, málnahab, fagylalt, stb.

Marilapu (Tussilago farfara)

Az első tavaszi virágok egyike. Népies nevei: körömfű, kereklapu, farkastalpfű. Kopár helyeken, útszélen, árokparton, erdőszélen bukkan fel, különösen kedveli a kavicsos, törmelékes talajt. Márciustól májusig virágzik. A virágok és a később megjelenő levelek sok nyálkaanyagot, csersavat, keserűanyagot, valamint illóolajakat tartalmaznak. E növényt elsősorban gyógynövényként hasznosíthatjuk: a levelekből készült tea igen hatékony köhögés ellen (napi max. 3 csészével fogyasszuk!). A leveleket még kicsi, zsenge állapotukban gyűjtsük. Terhesek, szoptatós anyák, alkohol- és májbetegek ne használják! Mivel jellegzetes ízzel nem rendelkezik, így salátákba nem használjuk, de készíthetünk belőle dolmadest (görög nemzeti étel – töltött szőlőlevél). A virágokból szintén készíthetünk köhögés elleni teát vagy akár szirupot is: ehhez a virágokat barnacukorral szirup állagúra főzzük. Ne fogyasszuk nagy mennyiségben! 

Medvehagyma (Allium ursinum)

Sötét, árnyékos, lombhullató erdőkben nagy számban van jelen, gyakran összefüggő „szőnyeget” alkot a medvehagyma, amit vadfokhagyma néven is ismerünk. Levele nagyfokú hasonlóságot mutat a gyöngyvirág levelével, utóbbi viszont mérgező! (A két növény levelét úgy tudjuk megkülönböztetni egymástól, hogy a medvehagyma levelét megdörzsölve erős fokhagyma illatot érzünk.) Évelő növény, ezért gyűjtésnél vigyázzunk, hogy ne tépjük ki a növény gyökereit.

Fő hatóanyaga a medvehagymaolaj, ami élénkítő hatással bír a szervezetre. Fokozza a szervezet ellenállását, étvágygerjesztő hatású, gyulladás- és vérnyomás csökkentő, vértisztító, hozzájárul a légutak tisztulásához. Érelmeszesedés ellen is kiváló. Véralvadásgátló szerekkel együtt ne alkalmazzuk. Külsőleg alkalmazva (borogatás, lemosás, bedörzsölés) segíthet egyes gombás fertőzések kezelésében.

Sokoldalúan felhasználható a konyhában is: fűszerezhetjük vele leveseinket, készülhet belőle pesto, mártás, pogácsa, eltehetjük olajban, ecetben, ízesíthetjük vele salátáinkat, de ha felaprítjuk, pirítóson, vajas kenyéren is remek.